Egyfelől a Boldogságos Szűz Mária fentebb vázolt központi szerepe az Egyházban, másfelől az egyre jobban terjedő erkölcstelenség és aposztázia világos bizonyítéka annak, hogy a végső idők elkezdődtek, az apokaliptikus idők, melyekben az Isten és Sátán között döntő csatákra kerül sor.
      Ezzel kapcsolatban a következő kérdések merülnek fel: Az Úr miért éppen Máriának szánt ilyen szokatlan szerepet és nem például egy angyalnak vagy magának az Üdvözítőnek? Miből áll pontosan Mária szerepe a végső időkben? Miben áll a mi felelősségünk a végső időkben? Mi lesz a végén?

Ezekkel a szavakkal magyarázza meg Grignion de Montfort Szent Lajos-Mária, miért fog Mária különösen Krisztus második eljövetelekor fellépni – a végső időkben. Három okkal magyarázza, miért kell Szűz Máriának Jézus újraeljövetelekor különös módon ismertnek és a Szentlélektől kinyilatkoztatottnak lennie: „Isten azt kívánja, hogy Mária, kezének mesterműve, azokban az utolsó időkben még inkább előtérbe kerüljön és bizonyságot kapjon: Mivel földi életében elrejtőzött, és mély alázatosságában a porig megalázta magát, miközben Istennél, az apostoloknál és az evangélistáknál kieszközölte, hogy életéről hallgassanak.
      Mivel Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által, azért Isten azt akarja, hogy a földön élők dicsőítsék és magasztalják Őt.
      Mivel Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának, Jézus Krisztusnak megjelenését, kell hogy megismertessék, és általa kinyilvánítattassék és imádassék Jézus Krisztus is. Mivel Mária az út volt, melyen Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon. Mivel Mária a biztos, az egyszerű és szeplőtelen út, melyen Krisztushoz juthatunk, és Őt tökéletesen megtalálhatjuk. Aki megtalálja Máriát, az életet találja meg (Péld 8,35), azaz Jézus Krisztust, aki az út, az igazság és az élet (Jn 14,6). De Máriát nem találhatja meg, aki nem keresi, és nem keresheti, aki nem ismeri, mert senki nem keres vagy kíván valamit, amit nem ismer. Máriát tehát jobban meg kell ismerni mint valaha, hogy ezáltal a Szentháromságot mindenki jobban ismerje és tisztelje.

Máriának azokban az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie és az irgalom, a hatalom és a kegyelem fényét kell kiárasztania. Az irgalom fényét, hogy a szegény bűnösöket és tévhitben élőket szeretetteljesen magához vonzza, és őket Krisztus akoljába hazavezesse, hogy megtérjenek és a katolikus Egyházba visszatérjenek. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és megátalkodott istentelenekkel szemben, akik rettenetesen fellázadnak majd, és minden rendelkezésükre álló erővel hozzálátnak, hogy a nekik ellenállókat félrevezessék, és ígéretekkel vagy fenyegetésekkel elbuktassák. Utoljára pedig kegyelmet kell kiárasztania, hogy Jézus Krisztus vitézeibe és hű szolgáiba bátorságot és erőt öntsön a nagy ügyért folyó harcra.
      Máriának végre oly félelmetesnek kell lennie, mint egy hadseregnek, készen az ördöggel és annak társaival vívandó harcra, különösen ezekben a végső időkben, mert az ördög pontosan tudja, hogy már csak kevés ideje van a lelkek megrontására (Jel 12,12). Ezért fogja napról-napra megkétszerezni támadásait, és Mária hű szolgáinak és igazi gyermekeinek, mivel őket nehezebben győzi le, mint az összes többit, irtózatos kísértéseket okoz.”

De miért kell éppen Máriának (és nem direkt Krisztusnak) az ördögöt legyőznie? Azért, mert a Sátán „tőle nem csak jobban fél, mint az összes angyaltól és embertől, hanem bizonyos módon tőle jobban fél, mint magától Istentől is. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Isten haragja, gyűlölete és hatalma nem végtelenül nagyobb, mint Máriáé, hiszen Mária tökéletességeinek határa van. Inkább úgy kell ezt érteni, hogy először is az ördög gőgjében végtelenül jobban szenved, ha őt az Úr kicsiny és alázatos szolgálólánya üldözi, győzi le és bünteti meg, mint Isten hatalma. Másfelől azért adott Isten Máriának ilyen nagy hatalmat a Sátán felett, hogy az jobban rettegjen Máriának valamely lélekért mondott egyetlen sóhajától, mint az összes többi szent imájától; hogy jobban féljen Mária egyetlen fenyegetésétől, mint minden más fájdalomtól.”

Mária szerepe a döntő csatában áll, mely közte, „az égi nagy jel” és a sárkány között (Jel 12) fog lezajlani; erre mutat már az a tény is, hogy abban a mértékben, ahogy az istentelenség terjed a földön, lép egyre inkább előtérbe, és siet a hívők segítségére Mária. Miközben a földön a szabadkőművesség ideáljai és Isten összes többi ellensége diadalmaskodik, az Istenanya kultusza is terjed, mely az Egyház történetében a katolikus misszió legnagyobb felvirágzásának okozója lesz.
      Az Apokalipszis ezt a csatát a következő szavakkal írja le: „És nagy jel tűnik fel az égen, akinek öltözete volt a nap, és lába alatt a hold, és fején tizenkét csillagból álló korona. … És más jel tűnék fel az égen: és íme egy nagy tűzvörös sárkány. … És a sárkány a vajúdó asszony elé álla, hogy amint szült, elnyelje fiát. … És miután a sárkány látta, hogy levettetett a földre, üldözé az asszonyt, aki fiúgyermeket szült vala. És az asszonynak két nagy sasszárny adaték, hogy a pusztaságba repüljön a saját helyére, ahol tápláltatik egy ideig és időkig és fél ideig, távol a kígyó színétől. … És a sárkány haragra gerjede az asszony ellen és elméne harcolni a többiekkel annak ivadékából, kik megtartják Isten parancsait, és akiknél Jézus Krisztus tanúbizonysága vagyon.” (Jel 12,1/3/4/13-14/17)

Miként azt már említettük, Szent Lajos ebben a harcban az egész világfolyás beteljesülését látja az emberiség kezdete óta: „A Sátánnak pontosan arra az utolsó és iszonyatos üldözésére, mely napról-napra erősbödik az Antikrisztus megérkezéséig, vonatkozik az az első és híres ígéret és átok, melyet Isten a földi paradicsomban a kígyóra kimondott: ‘Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba’ (Ter 3,15). Csak egyetlen egyszer vetett Isten ellenkezést, de ez kibékíthetetlen ellenségeskedés, mely a világ végéig tart és addig állandóan növekszik.” A továbbiakban Szent Lajos Szent Iréneus híres szövegét idézi: „Amit Lucifer gőgje által elveszített, azt Mária alázata által visszanyerte. Amit Éva engedetlenségből elveszített és tönkretett, azt Mária engedelmességből megmentette. Azzal, hogy a kígyóra hallgatott, Éva önmagát is és minden gyermekét nyomorba döntötte, és a Sátán kezébe szolgáltatta. Istenhez való tökéletes hűségével Mária megmentette magát és összes gyermekét, akiket az Isteni Felségnek ajánlott.”

Lucia nővér Fatimából Pater Fuentes-szel folytatott beszélgetésében (1957) ezeket a végső időket a következő szavakkal írta le: „Pater, a Sátán a Szűz Máriával vívandó döntő csatára készül. És mivel tudja, mi az, ami Istent a leginkább sérti, és mire van szükség, hogy a legtöbb lelket megnyerje magának, minden követ megmozgat, hogy az Istennek szentelt lelkeket megnyerje, mert így lesz szabad számára nagy számú lélek, kiket aztán így könnyen meg tud hódítani… Pater, Isten Anyja direkt ugyan nem mondta nekem, hogy az utolsó időkben vagyunk, de három okból ezt engedte sejtetni:
      Először; mert azt mondta nekem, az ördög döntő csatára készül Isten Anyja ellen: a döntő csata azonban az utolsó csata, melyből kiviláglik, kinek az oldalán van a győzelem és kinek az oldalán a vereség.
      Másodszor; mert unokatestvéreimnek és nekem azt mondta, hogy Isten most adja a világnak a két utolsó üdvösségre vezető eszközt: a rózsafüzért és a Mária Szeplőtelen Szíve ájtatosságot. Ha azonban ezek az utolsó eszközök, akkor ez azt jelenti, hogy több már nem lesz.
      Harmadszor; mert az Isteni Gondviselés tervei szerint, ha Isten a világot bünteti, akkor az összes többi szokásos eszköz kimerült már. Amikor Ő észrevette, hogy a világ az összes eddigi eszközt elhanyagolta, utolsó menedékként Szent Édesanyját ajánlotta fel. Ha azonban mi még ezt az utolsó üdv-eszközt is megvetjük és semmibe vesszük, akkor már nincs több megbocsátás számunkra, mert akkor azt a bűnt követjük el, melyet az Evangélium a Szentlélek elleni bűnnek nevez.”

Ez a döntő csata különös jelentőséggel bír számunkra: „Isten nemcsak egy ellenségeskedést támasztott, hanem többet, nemcsak Mária és a Sátán közé, hanem a Boldogságos Szűz ivadékai és a Sátán ivadékai közé is. Ez azt jelenti, hogy Isten ellenkezést, irtózatot és gyűlöletet vetett a Boldogságos Szűz igazi gyermekei és szolgái, valamint a Sátán gyermekei és rabszolgái közé. Köztük nem létezik szeretet és belső kapcsolat.” Ezek a szavak alapos gondolkodásra adnak okot az ökumenizmus és világbéke idején. Vagy nem éppen eme „belső kapcsolat” kereséséért folyik a mai párbeszéd a katolikus Egyház és a többi, még a nem-keresztény, konfesszió között is? És hogyan magyarázható az a tény, hogy különböző szabadkőműves páholyok képviselői, kiket korábban az Egyház, mint a Sátán és az Antikrisztus eszközeit elítélt, manapság szívesen látott vendégek a Vatikánban (pl. B. B’nai B’rith vagy a Trilaterale)?

A hívő katolikusok helyzetét az utolsó időkben Szent Lajos világosan vázolta fel: „… a Sátán a sarkát veszi célba, azaz hűséges gyermekeit és alázatos szolgáit, kiket ő a Sátánnal vívandó harcra serkent. A világ előtt kicsinyek és szegények, megalázottak, üldözöttek és elnyomottak lesznek, ahogy a sarok a test többi részéhez képest kicsiny és elnyomott. De az isteni kegyelemben, mellyel Mária bőségesen ellátja őket, gazdagok lesznek.”

Ezeket az időket maga a Szűzanya még sokkal egyértelműbb módon jövendölte meg a La Salette-i üzenetben (1846. szeptember 19.): „Az Antikrisztus előfutára több nép csapatával együtt száll majd harcba az igazi Krisztussal, az egyetlen Megváltóval. Sok vért fog kiontani, és meg fogja próbálni az igazi Isten-kultuszt elpusztítani, hogy saját magát mint istent imádtassa. Mielőtt azonban ez bekövetkezik, a világon egyfajta hamis béke fog uralkodni; az emberek nem fognak semmi másra gondolni, csak szórakozásra. A gonoszok a bűn minden fajtáját megengedik maguknak. De az Anyaszentegyház gyermekei, a hit gyermekei, az én igazi utánzóim növekedni fognak az isteni szeretetben és az erényekben, melyek a legdrágábbak számomra… Róma elveszti a hitet, és az Antikrisztus székhelye lesz. A démonok a légben az Antikrisztussal nagy jeleket fognak a földön és az égen előidézni, és az emberek egyre romlottabbak lesznek…”

„Isten azt akarja, hogy Máriát azokban az utolsó időkben még jobban ismerjék, kedveljék és tiszteljék, mint bármikor korábban.” A szentek azokban a nagy, az Isten Anyjával kapcsolatos csodálatos eseményekben Isten kifejezett akaratát látják, hogy a katolikusok egészen Máriának ajánlják magukat, az ő szolgái és rabszolgái, igen, az ő tulajdonai legyenek. „Akkor – amennyire a hit fénye megengedi – látni fogják ezt a szép tengeri csillagot, hogy ennek vezetése alatt zivatarok és tengeri viharok ellenére szerencsésen kikötőbe érjenek… Fel fogják ismerni, mennyire szükségük van az ő segítségére, és hozzá fognak menekülni mindenben, hozzá mint szeretett szószólójukhoz és közvetítőjükhöz Jézus Krisztusnál. Meg fogják érteni, hogy Mária a legbiztosabb, a legrövidebb és a legtökéletesebb eszköz a Jézushoz jutáshoz, és ezért át fogják magukat neki adni testestül és lelkestül, oszthatatlanul és feltételek nélkül, hogy ezáltal egészen és felbonthatatlanul Jézus Krisztushoz tartozzanak.”

Mire van szükség ahhoz, hogy Mária ivadékaihoz tartozzon valaki? „Kik lesznek Máriának azon szolgái, rabszolgái és gyermekei” – kérdezi Montforti Szent Grignon Lajos-Mária. Az a leírás, melyet ő erre a kérdésre válaszol, nagy ideál, melyet először meg kell ismernünk, hogy aztán egyre jobban utánozni, végezetül pedig egészen azonosulni tudjunk vele. Szent Lajos arról ír, hogyan kell nekünk abban a bizonyos döntő csatában viselkedni: „Alaposan megtisztulva a nagy kellemetlenségek tűzében, de szorosan Istennel egyesülve fogják a szeretet aranyát szívükben hordozni, az ima tömjénét a lélekben és a lemondás mirháját a testben. A szegények és kicsinyek számára ők Krisztus jó illata, e világ nagyjaival, a gazdagok és gőgösekkel szemben pedig, a halál bűze lesznek (ld. 2 Kor 2,14-16). Olyanok lesznek mint a viharfelhők, melyek a Szentlélek legkisebb rezdülésekor messzire repülnek, hogy Isten szavát elvessék, és az örök életet elhozzák. Nem fognak semmihez kötődni, semmin nem fognak csodálkozni, és semmi miatt nem fognak búslakodni… Krisztus igaz tanítványai lesznek, Őt követve szegénységben, alázatban, a világ megvetésében és a felebaráti szeretetben. Tanítani fogják, miként lehet a szűk ösvényen, a tiszta igazság fényében, azaz az Evangélium és nem e világ alaptörvényei szerint Istenhez jutni – tekintet és félelem nélkül a személyre, bárki légyen is az, még ha a világ leghatalmasabbika is. Szájukban Isten szavának kétélű kardja lesz (ld. Zsid 4,12); vállukon a véres kereszttörzset, jobbjukban a krucifixet, baljukban a rózsafűzért, szívükben Jézus és Mária szent nevét fogják hordozni, és egész viselkedésükből Jézus Krisztus alázata és önmegtagadása fog sugározni.”

A Szűzanya La Salette-i üzenetét a következő felhívással fejezte be: „Sürgős felhívást intézek a földhöz, felhívom az élő és mennyben uralkodó Isten, az emberek egyetlen és igaz Megváltójának igazi tanítványait; felhívom az emberré lett Krisztus igaz követőit; hívom gyermekeimet, valódi tisztelőimet, akik egészen nekem adták magukat, hogy Isteni Fiamhoz vezessem őket; kiket úgyszólván karjaimban hordozok, kik az én szellemiségemben élnek; végezetül hívom a végső idők apostolait, Krisztus hűséges tanítványait, kik a világ és saját maguk megvetésében élnek, szegénységben és alázatban, hallgatásban és elfeledettségben, imában és bűnbánatban, tisztaságban és Istennel való egyesülésben, szenvedésben és ismeretlenségben. Itt az ideje, hogy előjöjjenek és megvilágítsák a földet. Menjetek és mutassátok meg magatokat szeretett gyermekeimként. Veletek és bennetek vagyok, hogy hitetek fény legyen, mely ezekben a szerencsétlen napokban megvilágít benneteket. Ébressze fel a buzgóság bennetek a vágyat Jézus Krisztus tisztelete és dicsőítése után! Harcoljatok, világosság gyermekei, ti kicsiny nyáj, de tudatában annak, hogy az idők ideje, a vég vége közel van.” Kolbe Szent Maximilian Militia Immaculatae szervezete ebben a harci szellemben alakult: „A Szeplőtelen lovagjai nem közömbösek a terjedő bajjal szemben, hanem gyűlölik azt teljes szívükkel, és üldözik a lelkeket megmérgező gonoszt minden helyen és minden időben”.

„Most, mivel a gonosz lélek nem vár, hanem tervszerűen és gyorsan hat, működésünk területét nem korlátozhatjuk csak a Szeplőtelen városára: lelkekről, az egész világnak és minden egyes léleknek az Immaculata számára történő meghódításáról, minden léleknek a Szeplőtelen általi üdvözüléséről van szó az idők végezetéig. Kár lenne minden egyes lélek elvesztéséről…”

Kinyilatkoztatott, tévedhetetlen igazság, hogy az idők végén Krisztus újra eljön „ítélni eleveneket és holtakat és országának nem lesz vége”. Ez Megváltónknak utolsó és végérvényes diadala, miként Szent Pál apostol írja: „Azután jön a vég, midőn majd átadja Istennek, az Atyának az uralmat, miután megsemmisített minden fejedelemséget és hatalmasságot és erősséget. Mert addig kell neki uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti… Midőn pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy az Isten legyen minden mindenekben” (1 Kor 15,24-28).
      Miként azonban az esthajnalcsillag megelőzi a napot, úgy készíti elő Mária diadala Krisztus diadalát. A megváltás első ígérete ezért hangzik így: „ő széttiporja fejedet”. És az Egyház liturgiájában így fordul Máriához: „Te egyedül győzted le az összes eretnekséget az egész földön!” Fatimában Mária szájából halljuk e vigasztaló szavakat: „Végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik”, és Szent Maximilián meg van győződve, hogy „biztosan Isten akarata, hogy az Immaculata minden lelket meghódítson”.

„Mikor fog Mária a világon uralkodni? Mikor jön létre minden országban az ő ‘szeplőteleneinek városa’? Mikor fog az ő csodásérme minden keblen nyugodni, és az egész földgolyón minden szív érte dobogni? Én úgy vélem, hogy eme áldott pillanat bekövetkeztének meggyorsítására nincs jobb eszköz, mint hogy közülünk mindenki egyre jobban igyekszik a Szeplőtelennek való teljes átadását elmélyíteni.”

http://www.katolikus-honlap.hu/060604/stehlin.htm