Megállapíthatjuk, hogy az Istenanyáról szóló katolikus tan fejlődésével párhuzamosan Mária egyre gyakrabban és ünnepélyesebben jelent meg gyermekeinek. Az Egyház történelmében mindig voltak ilyen jelenések, melyeknek fő célja azonban eddig a látók Máriával való személyes kapcsolatában vagy egy bizonyos szerzetesrendnek, országnak vagy a hívek egy meghatározott csoportjának szóló üzenetben rejlett. Ezzel szemben a világméretű jelentőséggel bíró jelenések sora csak az újabb időkben kezdődött el. Úgy tűnik, hogy ugyanolyan mértékben, ahogy Isten és az Egyház jogai elleni földi harc erősödik, és a szabadkőműves szellem, a materializmus és a liberalizmus terjed, úgy interveniál egyre gyakrabban az Istenanya, hogy a katolikusokat hitükben megerősítse, és megfelelő segítséget közvetítsen számukra a jövendő veszélyekkel szemben.

Abban az időben, amikor Nyugat-Európában a protestáns eretnekség által körülbelül 8 millió hívő hagyta el a katolikus Egyházat, Amerikában, Mexikóban a Tepeyac dombon 1531. december 9-én, 10-én és 12-én Isten Anyja megjelent boldog Juan Diego-nak. A Szeplőtelenül Fogantatott azt követelte, hogy azon a helyen építsenek egy szentélyt, ahol „én az embereknek egész szeretetemet, irgalmamat, segítségemet és gondoskodásomat ki fogom mutatni”. Mikor a püspök jelet követelt a jelenés valódiságának bizonyítására, Juan Diego köpenyén – melyben azokat a rózsákat gyűjtötte össze, melyeket a jelenés alatt Mária nyújtott át neki – kirajzolódott Mária csodálatos képe. Ez a kegykép lett Guadalupe-ben a kultusz központja. A Mexikó-i katedrális archívumában őrzik azokról a csodák ezreiről szóló beszámolókat és tanúbizonyságokat, melyek a Guadalupe-i Miasszonyunk közbenjárására történtek. Amerikában e jelenés előtt a misszionáriusok intenzív fáradozása ellenére is csak egész kevesen tértek meg. A kegykép – melyben az indiánok felismerték Mária diadalát az ő isteneik felett – tisztelete által, rövid időn belül 10 millió ember tért meg, és a következő években egész Dél-Amerika katolikus lett. A 19. század végén és a 20. század első felében 17 szerzetes kongregáció alakult a Guadalupe-i Miasszonyunk címe alatt.

A francia forradalom következtében lépésről lépésre Európa minden országában megdőlt a keresztény társadalmi rend. 1830-ban Franciaország fővárosában újabb forradalom tört ki, mely a keletkező szocializmus és kommunizmus előfutára volt. Ugyanebben az időben, ugyanezen a helyen, azaz Párizsban, Isten Anyja a Rue de Bac 140. szám alatt álló vincés kolostor kápolnájában megjelent Labouré Katalin noviciátusnak. Mária imát és vezeklést követelt azon emberek bűneinek engesztelésére, kik istentelenségben és erkölcstelenségben élnek. A második jelenés alatt Katalin azt látta, hogy a Boldogságos Szűz körül egy csupa fényből álló ovális keret képződik rajta a következő félkörívű arany felirattal: „Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk.” A Szűzanya ezt parancsolta Katalinnak. „Készíttess erre a mintára érmeket! Mindazok, akik nyakukon viselik, sok és nagy kegyelemben részesülnek. Túláradó kegyelmet kapnak azok, akik bizalommal viselik.’’ Számos nehézség leküzdése után 1832-ben nyomták ki az első érmeket, melyek a megszámlálhatatlan csoda: megtérések, gyógyulások természetfölötti segítségek miatt, melyek az ő közvetítésükre ezután és még ma is az egész világon történnek, a csodásérem nevet kapják.

„Sekrestyébe a vallással” – ezzel a vezérszóval lett az egész közélet szisztematikusan laicizálva, vagyis Krisztus nem uralkodhatott többé a nyilvános és állami intézményekben. A népek új alkotmányait többé már nem az isteni törvényre építették fel, hanem a francia forradalom alatt proklamált emberi jogokra. Az egyszerű nép számára ennek látható jele azoknak az egyházi törvényeknek az elnyomása, melyek a katolikusok nyilvános életére vonatkoznak: a vasárnap megszentelése, istentelen és erkölcstelen könyvek árusításának megtiltása stb. Az Egyházon belül (különösen Franciaországban) megjelenik a liberál-katolicizmus, mely a klérus azon részét befolyásolja, mely a forradalom alaptételeit az Egyház tanaival akarja kibékíteni. A liberálkatolikus elveknek XVI. Gergely pápa által a Mirari Vos kezdetű bullában történt elítélése ellenére ez a mozgalom egész Európában és Észak-Amerikában elterjed. Ez a modernizmus kezdete. Ebben az időben, megint csak Franciaországban, Isten Anyja újfent megjelenik, ezúttal La Salette-ben, 1846. szeptember 19-én két gyermeknek, Melanie-nak és Maximin-nak. Az üzenet, melyet Mária ekkor közöl a látnokokkal „Isten Anyjának apokalipszisa” nevet kapja, mivel az utolsó időkről és az Antikrisztusról szól. Rémisztő módon írja le a papság hanyatlását és bukását, valamint a népek hitehagyását. Ugyanakkor imára és vezeklésre szólít fel.

Isten Anyja 18 jelenésben tárta fel Bernadette Soubirous látnok kislánynak a lelki élet egész programját, mely szerint minden katolikusnak saját életét alakítani kellene: „Megígérem, hogy boldoggá teszlek, de nem ebben az életben, hanem csak a túlvilágon!” – mondta Mária február 18-án Lourdes-ban. „Imádkozz a bűnösökért” (február 21-én). „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat” (február 24-én). „Igyál és mosdjál meg a forrásból” (február 25-én). „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” (március 25-én). Ezek Mária belső élete legmélyebb titkainak megnyilatkozásai. Szent Maximilian Kolbe így írt erről: „Ez a privilégium nyilvánvalóan nagyon értékes a számára, mivel Lourdes-ban így nevezi meg magát; én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás. Nem azt mondja, hogy szeplőtelenül fogantattam, hanem ‘Szeplőtelen Fogantatás’, ami azt jelenti, hogy ő maga a Szeplőtelenség. .. Van különbség a ‘szeplőtelenül fogantatott’ és a ‘Szeplőtelen Fogantatás’ között? A különbség olyan, mint például e két kifejezés között, ‘fehér’ és ‘fehérnek lenni’. Ha valami fehér, az máskor újra piszkos lehet, a fehér létű azonban nem változik soha.” Lourdesban az Immaculata az idők végezetére szóló feladatának lelki és teológiai alapjait nyilatkoztatta ki. „Minden ember célja saját megszentelődése az Atyánál Jézus Krisztus közvetítésével” – mondja a szent – „Jézussal azonban az ember minden kegyelmek közvetítőnője, az Immaculata által egyesül.”

Az 1917-es év az apoteózis és az istentelen mozgalom győzelmének éve: keleten létrejön az ateista kommunizmus, nyugaton a szabadkőművesség 200 éves születésnapját a régi, az Egyház által reprezentált rend felett aratott diadalként ünnepli. Ugyanebben az évben jelenik meg Miasszonyunk Fatimában, mely az elmúlt évszázadok Mária-mozgalmának tetőpontját hozza. A Mária Szeplőtelen Szíve ájtatosság elterjedése által az Egyháznak az Immaculata egész jelentőségét meg kell világítania, és Máriát hivatalosan és autoritativan mint minden kegyelem közvetítőjét kell a világnak kihirdetnie. 1917. július 13-án a gyermekek a poklot látják, valamint megszámlálhatatlan sok lelket az örök kárhozatba vezető úton. „Hogy ők megmeneküljenek, Isten el akarja terjeszteni az egész világon Szeplőtelen Szívem tiszteletét.” Tekintve, hogy a sátán a kommunizmus és a szabadkőművesség által az egész világon győzelmet aratott, Isten Anyja az emberiségnek mint utolsó menedéket megint csak magát ajánlja fel. Ez az utolsó menedék az ő Szeplőtelen Szíve, melynek az egész világot, de kiváltképpen Oroszországot fel kell ajánlani. A harmadik Fatimai titok – melyet az egyházi hatóságok a mai napig titkolnak, melynek tartalma azonban lényegileg mégis ismert – a Sátánnak az Egyházban bekövetkezett győzelméről beszél, mely a hitehagyás és a modernizmus által következik be. Az Egyháznak, e legnehezebb korszakában, misztikus vértanúságának e napjaiban, ezért van egyetlen mentsvára: Mária Szeplőtelen Szíve. Isten a Fatima-i üzenet igazolására azt akarta, hogy 1917. október 13-án 70 ezer ember láthassa a napcsodát. Az ezt követő évtizedekben Fatima és a belőle keletkező Mária-tisztelet meghatározó módon befolyásolta az egyházi életet.

http://www.katolikus-honlap.hu/060604/stehlin.htm