Kétség nem fér hozzá, hogy minden szent nagy Mária-tisztelő volt. Mégis, ha külön „máriás szentekről” beszélünk, akkor ez azt jelenti, hogy ezek a szentek magukat és egész működésüket különleges módon az Istenanyának szentelték. Ilyenek voltak többek között: Szíriai Efrém (V. század), Clairvaux-i Bernát (XII. század) és az újabb időkből Montforti Ludwig Maria Grignon, Jan Berchmans, Liguori Alfons, Katharina Labouré, Bernadette Soubirous, Maximilian Maria Kolbe. Rajtuk kívül még ide sorolhatunk sok szentéletű személyt, mint például Melanie Calvat La Salette-i látnokot, P. Chaminade-t, Isten szolgáját, a máriások alapítóját vagy a Fatima-i gyermekeket, Jacinta és Francesco Marto-t.

Ezen igen különböző szentek közös jellemzője, hogy magukat feltétel nélkül átadták Máriának, mint „Mária szolgája” (Szent Alfons és Jan Berchmans), „Mária rabszolgája” (Szent Ludwig Maria Grignon), „az Immaculata tulajdona” (Szent Maximilian), „Mária dolga” (P. Chaminade). Abban a mértékben, ahogy egyre közelebb kerültek céljukhoz, növekedett erényéletük, egészen a heroizmusig. Mária iránti szeretetük arra vezette őket, hogy Isten dicsőségére és az emberiség számtalan bűne által szakadatlanul megsértett isteni Felség kiengesztelésére minden elképzelhető áldozatot és szenvedést felajánlottak. Egyúttal buzgóságuk is növekedett a lelkek megmentésére. A vágy, mely arra irányul, hogy a lelkeket az örök kárhozattól megmentse, jelenti azt a gyökeret, melyből egyfelől a missziók nagy művei és az apostolkodás céljait szolgáló egyesülések, másfelől látható tettek, mint templomok, kolostorok, ápolási vagy az Istenanya szolgálatában álló tömegkommunikációs központok keletkeztek.

Az Egyház élete mindig össze volt kötve az Istenanya tiszteletének különleges kultuszával, melyet a teológusok hyperdulia-nak neveznek. Könnyen megállapítható, hogy ez a tisztelet mindig akkor fokozódott, amikor a népet szellemi vagy anyagi veszély fenyegette. Mikor például az albingensek és katárok eretnekségét semmilyen emberi erő nem volt képes leküzdeni, Szent Domonkos az embereket megtanította a rózsafűzért imádkozni, és a következő száz évben mindkét szekta eltűnt. Hasonló volt ehhez, mikor Európát a törökök fenyegették: a csekély létszámú katolikus hadsereg Lepantónál (1571) megverte a szultán sokkal erősebb hadseregét; mégpedig azért, mert Szent V. Pius minden hívő számára ekkor hirdette meg az első lelki rózsafüzér-kereszteshadjáratot. Köszönetül e győzelemért vezette be a liturgikus kalendáriumba a Rózsafüzér Királynő ünnepét. Ugyanez ismétlődött meg még egyszer 1683-ban Bécs kapui előtt. Akkor rendelte el Mária nevének ünnepét XI. Ince pápa hálaünnepül Szobieszki Jánosnak a török felett aratott győzelméért. Ennek következményeképpen számos ország kormányzata ajánlotta népét és országát Mária oltalmába; ők Máriát ezután királynőjükként, uralkodónőjükként, császárnőjükként és hadvezérnőjükként tisztelik. (Istenem, hol marad megint szegény Magyarország? a ford. megj.)
      Ugyancsak a katolikusok lelki édesanyjuk és királynőjük iránti mély kapcsolatáról vall a világ számos Mária kegyhelye, valamint a zarándokok tömegei.

Mindazonáltal a máriás mozgalom soha nem volt olyan erős, mint a XX. század hatvanas éveiben. Két világháború után, a fél világot uraló kommunizmus, a materializmus és a szekták sokasodásának idejében az Istenanya szerepe úgy világított az Egyház életében, mint mély sötétség alján a nap. Néhány példa erről:
      – A Fatima-i jelenések következtében Portugália rövid idő alatt felszabadult a szabadkőműves uralom alól, mely az országot nyomorba és csődbe döntötte. Salazar professzor és katolikus kormánya a portugál püspöki karral közösen éppen egy mély, Fatima által gyümölcsözővé vált Mária tisztelet segítségével lendítette fel országát, miközben népét nemcsak a spanyol polgárháborútól, hanem a II. világháborútól is megvédte;
      – 1942-ben kezdődtek a Fatima-i szobor zarándokútjai. Egyházmegyék, plébániák, egyesületek egymásután ajánlották fel magukat Mária Szeplőtelen Szívének (Franciaországban 1943 és 1948 között 16 ezer plébánia). A római hitterjesztési kongregáció statisztikái éppen ezekben az években jegyzik a legtöbb megtérést, az USA-ban évente több, mint 100 ezret, Angliában 15 ezret; míg a missziós országokban pogányok millióit keresztelik meg;
      – Egész országok magán- és közéletét szövik át nagy Mária egyesületek: a Militia Immaculata (a Szeplőtelen lovagjai), melyet Maximilian Kolbe alapított, körülbelül 4 millió taggal, elsősorban Lengyelországban és Japánban; a Fatima-i Királynő Kék Hadserege, elsősorban Amerikában, 6 millió taggal; és az 1920-ban alapított Mária Légió 20 millió taggal világszerte.
      – A máriás szerzetesi közösségek ekkor érik el a hivatások számának és missziós tevékenységüknek csúcspontját;
      – 1966-ban, Lengyelország megkeresztelésének ezer éves évfordulóján Wyszynski bíboros a kommunizmus uralom közepette országát Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja fel. Ez az ország Mária tiszteletének köszönhetően egyike maradt az utolsóknak a földön, ahol a katolikus hit még nem tűnt el.

A II. Vatikáni Zsinat alatt és után a katolikus országok többségében hirtelen eltűnt a Mária tisztelet. Ezzel egyidőben az egyházi krízis majd minden egyházi intézményben hanyatlást idézett elő; 30 év alatt csaknem 80 ezer pap lépett ki a papi rendből, az Egyház 50 ezer szerzetest vesztett el, és hívők százmilliói hagyták el a katolikus Egyházat, vagy azért, mert szektába léptek vagy azért, mert istentagadók lettek. A hivatalosan megmaradt katolikusok közül már csak körülbelül 5–10 százalék gyakorolja vallását. Az Isten elleni bűn és a természet elleni vétek manapság már megszámlálhatatlan. Ez az érem másik oldala: ha a sötét világból elveszik az utolsó fényt, az „Immaculata napját”, akkor nem marad más, csak bűn, tévtan és bukás. A Szentírás az ilyen időket apokaliptikusnak nevezi.

http://www.katolikus-honlap.hu/060604/stehlin.htm