Michel Quist: A pap vasárnap esti imája
Nehéz mindenkit szeretni, és önmagamnak senkit meg nem tartani.
Nehéz melegen megfogni egy kezet, anélkül, hogy azt önmagamnak örökre megtartanám.
Nehéz fölébreszteni a szeretetet, - és mégis teljesen csak a tiéd maradni…
Nehéz mindenkinek mindene lenni, - és önmagam számára csak semmi és senki.
Nehéz olyannak lenni, mint többiek, és a többiek közt mégis más maradni.
Nehéz mindig csak adni, és soha nem kapni senkitől semmit.
Nehéz mindig mások bűnét, terhét hordani, amikor nemet mondani nem szabad soha.
Nehéz örökké mások titkát őrizni, ha a magunkét nem oszthatjuk meg soha senkivel.
Nehéz mindig mást bátorítani, segíteni, ha mi magunk soha nem lassíthatjuk le a lépteinket.
Nehéz mindig a gyöngéket támogatni, ha önmagunk senki vállára nem támaszkodhatunk
Én veled vagyok.
Mert Én te vagyok
Szükségem volt a te emberségedre, hogy Megtestesülésemet és Megváltásomat tovább folytathassam.
Öröktől fogva választottalak,
Mert szükségem van rád.
Szükségem van a kezedre, hogy tovább áldhassak,
Szükségem van az ajkadra, hogy tanításomat hirdethessem,
Szükségem van testedre, hogy szenvedjek továbbra is.
Szükségem van szívedre, hogy szerethessek továbbra is,
Szükségem van rád, hogy üdvözítő munkámat tovább folytathassam.
maradj velem, fiam…
