Én pici szívembe jól véssed
Áll a gyötrött Istenanyja, kín az arcát könnybe vonja, úgy siratja szent Fiát.
Gyász a lelkét meggyötörte, kín és bánat összetörte: tőrnek éle járta át.
Ó mily nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága egyszülött szent Magzatán.
Mennyit sírt, és hogy kesergett látván azt a nagy keservet, azt a nagy kínt szent Fián!
Ki ne sírna, melyik ember, hogyha ennyi gyötrelemmel látja lankadozni őt?
Ki ne sírna Máriával, hogyha látja szent Fiával szenvedni a szent Szülőt?
Népét hogy megmossa szennytől, látta tenger gyötrelemtől roskadozni Jézusát.
Látta édes egyszülöttét, halálos nagy elepedtét, látta, hogy halálra vált.
Szeretetnek szent kútfője, fájdalomnak éles tőre járjon át a lelkemen!
Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme, segíts néki tetszenem!
* Én szívembe jól bevéssed, Szűzanyám, nagy szenvedésed s az Átvertnek sebeit!
Gyermekednek, a sebzettnek, aki értem szenvedett meg, osszam meg gyötrelmeit!
Add meg, kérlek, hogy míg élek, együtt sírjak mindig véled, s azzal, ki a fán eped!
A keresztnél véled állni, gyászban véled eggyé válni: erre űz a szeretet.
Dicső szüze szent szüzeknek, hadd ízleljem kelyhedet meg: add nékem fájdalmaid!
Add tisztelnem, add viselnem, s nem felednem holt Szerelmem: Krisztusomnak kínjait!
Sebeivel sebesítsen, szent mámorba részegítsen buzgó vérével Fiad!
Hogy ne jussak ama tűzbe, védj meg engem, drága Szűz, te, az ítélet ha riad!
A szent kereszt óvja éltem, Krisztus kínhalála védjen: hogy kegyelmében legyek!
S hogyha testem porba tér meg, lelkem akkor a nagy égnek dicsőségét lelje meg!
Ámen.
Dallama: SzVU 65. szám
