A könnyelmű korholása a Példabeszédek könyvéből
20Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját. 21Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban. 22Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek? 23Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom: 24Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam; 25semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek. 26Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés, 27ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás. 28Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak. 29Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték, 30mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették, 31azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek. 32A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat. 33De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.
